OVODÁS LETTEM.

Különösebb események nélkül, teltek az évek. Lassan elértem az ovodás korhatárt. Kezdetben nagyon jól éreztem magam az ovodában,de egyszer valamiért komoly szidást kaptam az ovónénitől, azt nem tudom miért, de elhatároztam, hogy elszököm az ovodából. Az elhatározást, a tett követte és az első adandó alkalommal, szépen haza sétáltam. Lakásunk az ovodától csak pár száz méterre volt, és jól ismertem az utat, nem tartottam attól, hogy eltévedek. Szerencsésen haza értem. Anyám megdermedt a rémülettől, hogy jó két órával előbb értem haza a kelleténél. Na, lett is ribillió! Pár perc mulva megérkezett az egyik ovónő is, mert idő közben észrevették a szökésemet, és már ők is kerestek. A szökési kalandom ezzel véget is ért. Sajnos ezek után az ovodában mindenki különös figyelmet szentelt nekem, mert erősen "szemmel" tartottak, ne hogy ujabb szükést tudjak végrehajtani. Az ovoda gondnoka még az nap becsinálta a keritésen azt a rést, ahol kiszöktem. /vacak, rozsdás drótháló volt./